A lepra mint betegség
A lepra kórokozóját egy norvég tudós Gerhard Henrik Armauer Hansen izolálta 1873-ban Bergenben, egy norvég leprás beteg bőrelváltozásából. A szakirodalom ezért is nevezi azóta a betegséget Hansen- kórnak.

A kórokozó a bőr sérülésein, az orrnyálkahártyán keresztül vagy fertőzött anyatejjel jut be a szervezetbe. Kezeletlen, súlyos beteg tüsszentésével a baktériumok szétszóródhatnak a levegőben, sőt a gennyes váladékozással járó bőrelváltozások is fertőzőek lehetnek, eképpen a leprás betegek jelentős hányadánál a megbetegedés fertőzött egyénnel való szoros és tartós együttlét során következhet be, de az infekció kis valószínűséggel bekövetkezhet poloskán illetve szúnyogon keresztül is.

A lepromás változatban amely a férfiak között gyakoribb, baktériumoktól hemzsegő kisebb nagyobb dudorok és különböző formájú kiemelkedések jelennek meg a bőrön. A leprás betegek eltorzult külseje az un. "oroszlánarc" a fenti elváltozások következménye. A szőrzet kihullik a betegek végtagjain fekélyek alakulhatnak ki. A véráramban történő szóródás miatt a belső szervek és az izületek is érintve lehetnek, amely a nagymértékű csontkárosodással, valamint a szemen kialakuló rendellenességek által okozott vaksággal, az elszaporodó száj és gégefekélyekkel, bizonyos idő elteltével a betegek állapotának nagymértékű romlásához, végső soron halálhoz vezethet.

Forrás: Orvosi hetilap 2011.152 évf. 7. sz.