A pikkelysömör biológiai terápiája
A pikkelysömör szisztémás kezelésének elsődleges célja a hosszú távú tünetmentes állapot elérése. Az elmúlt évek során ismertté váltak a betegség kialakulása mögött húzódó immunpatológiai mechanizmusok, mely ismeretek segítségével új terápiás lehetőségek jelentek meg.

Ilyen lehetőség a biológiai gyógyszerek alkalmazása, melyek támadáspontja célzottan a gyulladás kialakulásában szerepet játszó TNF-alfa (adalimumab, etanercept, infliximab) és az IL 12/23 molekula (ustekinumab). A megfelelő terápia kiválasztásában számos tényező szerepet játszik.

A biológiai terápia indikációit az európai S3 szakmai protokoll rögzítette. Ennek alapján biológiai kezelés kezdhető azoknál a psoriasisos betegeknél, akiknél legalább fél éve súlyos, kiterjedt tünetek állnak fent (PASI 15 felett) és azon tünetek hagyományos szerekkel nem kezelhetőek hatásosan. A kezelés nem alkalmazható 4 éves kor alatt, aktív fertőzés, vagy latens tbc, alacsony fehérvérsejtszám,rosszindulatú daganat, autoimmun, idegrendszeri vagy szívbetegség esetén, továbbá terhesség és szoptatás alatt. Nem alkalmazható fokozott fertőzés kockázat, például krónikus lábszárfekély, recidiváló alsó légúti fertőzések, hólyagkatéter esetén sem. Súlyos ízületi érintettség fennállásakor a reumatológiai szakmai protokoll alapján kezdhető el a kezelés. 

Biológiai kezelések hazánkban jelenleg 9 helyen (Budapesten a Semmelweis Egyetemen, Szegeden, Debrecenben, Pécsett, Szombathelyen, Miskolcon, Kecskeméten, Kaposváron, valamint a gyermekek kezelése Budapesten a Heim Pál Kórházban) zajlanak. Biológiai terápiaként négy szer érhető el, melyek molekuláris biológiai úton előállított fehérje természetű anyagok, és elsősorban a gyulladás folyamatát gátolják.

TNF-alfa gátló szerek az adalimumab, az etanercept és az infliximab. Az adalimumab egy monoklonális antitest, az entanercept pedig egy úgynevezett fúziós protein, mely a TNF-alfához kötődik. Mindkét szer injekciós készítmény, melyet a bőr alá – subcutan kell beadni. Az entanerceptet gyermekeknél is lehet alkalmazni súlyos bőrtünetek esetén. Az infliximabmonoklonális immunglobulin, mely specifikusan kötődik a TNF-alfához. Infúzióban adagolják a 0., 2., 6. majd a 8. héten. Az IL-12/23 gátlás révén hat a legújabb biológiai szer, az ustekinumab. A hatáshoz a 0., 1. hónapban majd háromhavonta egy darab bőr alá adott injekció elégséges. A biológiai szerek a bőrtünetek mellett az ízületi tüneteket is kiválóan csökkentik. A kezelés első 3-4 hetében már látványos a javulás és a 10-12. hétre a betegek jelentős része tünetmentessé válik. 

A biológiai szerek esetében nem a klasszikus toxikus mellékhatásokra kell számítanunk. Ezen szerek legfőbb mellékhatása a fertőzés veszély növelése, különösen a látensen meghúzódó infekciók fellángolása (tbc), és a lappangó gócok újra aktivizálódása fordulhat elő. Ezen kívül a fehérvérsejt szám és thrombocyta szám csökkenés jelentkezhet, melynek pontos oka nem ismert. Májenzim emelkedést 10%-ban tapasztaltak. A védőoltások beadhatóságával kapcsolatban elmondható, hogy elölt kórokozót tartalmazó oltást a kezelés alatt is kaphatnak a páciensek, de célszerűbb a kezelés megkezdése előtt beadni a szükséges oltásokat. Nagyobb műtétek és a sebgyógyulás, valamint terhesség alatt a kezelést fel kell felfüggeszteni. 

A jelen összefoglaló közlemény az alábbi cikk alapján íródott:
1. A psoriasis biológiai válaszmódosító kezelése
Dr. Holló Péter Semmelweis Egyetem ÁOK, Bőr-Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika, Budapest
Háziorvos Továbbképző Szemle 2013, 18: 238-241.

2.Biológiai terápia a gyermekbőrgyógyászatban
Dr.Noll Judit Heim Pál Gyermekkórház, Bőrgyógyászati Osztály, Budapest
Gyermekorvos Továbbképzés 2013. 12. évfolyam 1. szám 42-44.