Atopiás ekcéma
Az atopiás ekcéma a bőr, krónikus, viszkető, felszínes gyulladása, amely gyakran alakul ki szénanáthában vagy asztmában szenvedőkön, vagy olyanokon, akiknek a családjában ilyen betegség előfordult.

Az atopiás ekcémában szenvedőknek általában több más allergiás betegségük is van. Az ekcéma és a betegségek közötti kapcsolat nem tisztázott – egyes embereknek öröklött hajlamuk lehet a számos különböző inger által kiváltott, fokozott ellenanyag- (pl. IgE) termelésre.

Az atopiás ekcémát számos tényező ronthatja: érzelmi stressz, a hőmérséklet, a páratartalom változásai, a bakteriális bőrfertőzések és az irritáló ruhadarabokkal (főleg gyapjúval) való érintkezés. Egyes csecsemőkön élelmiszerallergiás provokálja az atopiás ekcémát.

 

Tünetek Az atopiás ekcéma az élet első hónapjaiban kezdődhet. A csecsemő arcán, fejbőrén, pelenkája érintkezési helyén, kezén, karján, lábfején és lábszárán vörös, nedvedző, pörkös kiütés keletkezik. Az ekcéma 3-4 éves korra gyakran elmúlik, bár sokszor kiújul. Idősebb gyermekeken és felnőtteken sokszor egy vagy néhány ekcémás plakk jelenik meg (és újul ki), főleg a könyök- vagy és térdhajlatban.

Bár az ekcémás plakkok megjelenési helye, színe, erőssége változhat, de a viszketés állandó tünet marad. A viszketés gyakran befolyásolhatatlan vakaródzáshoz vezet, a viszketés–vakarás-kiütés-viszketés kör kialakulása tovább rontja a betegséget. A vakarás és dörzsölés felsértheti a bőrt, behatolási kaput nyitva a fertőzést okozó baktériumok számára.

A régóta fennálló atopiás ekcémában szenvedő betegeken tisztázatlan okból 20-30 éves korukra néha szürkehályog fejlődhet ki. Az atopiás ekcémás betegeken a közönséges herpesz, amely általában csak kis területet érint és enyhe lefolyású, súlyos ekcémával és magas lázzal járó (ekzema herpeticum) betegséget okozhat.

Kórisme A végleges kórisme felállításához az orvosnak többszöri vizsgálatra is szüksége lehet. Nincs atopiás ekcémát bizonyító speciális vizsgálat, ezért az orvos a jellemző eloszlású bőrkiütés, és a családtagok körében előforduló allergiás betegségek értékelése alapján állítja fel a kórismét. Bár az atopiás ekcéma csecsemőkorban nagyon hasonlít a seborrheás (szeborreás) ekcémához, az orvosnak el kell különítenie azokat, mert szövődményeik és kezelésük is különböző.

Kezelés A kezelés nem gyógyítja meg az atopiás ekcémát, de segíthet a beteg állapotán. A kiütés megelőzhető a bőrt izgató anyagok érintésének elkerülésével.

A kortikoszteroid krémek és kenőcsök gyógyítják az ekcémát, és enyhítik a viszketést. Az erős kortikoszteroid krémek hosszú időn át nagy felületen való alkalmazása azonban súlyos problémákat okozhat, különösen csecsemőknél, mivel a gyógyszer felszívódva a véráramba kerülhet.

Ha úgy tűnik, hogy a kortikoszteroid krém vagy kenőcs veszít a hatékonyságából, egy hétre, vagy tovább vazelinnel helyettesíthető. A vazelin vagy a növényi olaj a bőrt puhán tartja és zsírozza. Ha e rövid megszakítást követően újra használni kezdjük a kortikoszteroidokat, sokkal valószínűbb, hogy hatni fog.

Egyes atopiás ekcémában szenvedő betegek úgy tapasztalják, hogy a fürdés rontja a kiütést, a szappan, a víz, sőt még a bőr szárítása is – különösen, ha törölközővel dörzsölik – irritáló lehet. Kedvezőbb, ha e betegek ritkábban fürdenek, a törölközővel csak leitatják a bőrt és a bőr ápolására olajat, vagy illatmentes testápolót használnak.

Az antihisztaminok (difenhidramin, hidroxizin) csökkenthetik a viszketést, részben nyugtató hatásuk miatt. Mivel e gyógyszerek álmosságot okozhatnak, a legjobb este adni őket.

A körmöket rövidre vágva csökkenteni lehet a bőr kivakarásának és felülfertőzésének veszélyét. Ugyancsak fontos az atopiás ekcéma fertőződésének tüneteit (fokozott bőrpír, duzzanat, vörös csík és láz) megtanulni és észlelésük esetén minél hamarabb orvoshoz fordulni. Ezeket a fertőzéseket belsőleg adott antibiotikummal kezelik.

Mivel a belsőleg adott kortikoszteroidok súlyos mellékhatásokat okozhatnak, az orvosok e tablettákat csak a más kezelésre nem reagáló betegek gyógyítására használják. Ezek a gyógyszerek lefékezhetik a növekedést, gyengíthetik a csontokat, gátolják a mellékvesék működését, és – különösen gyermekeken – számos más problémát okoznak. Ezenfelül kedvező hatásuk nem is tartós.

A felnőttek kezelésében segíthet az ultraibolya sugárzás, és szájon át adott (az ultraibolya sugárzás hatását felerősítő) pszolarén kombinációja. Gyermekeknek ez a kezelés nem ajánlott a hosszú távú mellékhatások (többek között szürkehályog és bőrrák) veszélye miatt.

 

Forrás: MSD Orvosi kézikönyv a családban

2014 JÚN 19 14:31:00/