Svédországban az egészségügyi gondozók nem mind gondolkodnak azonos módon az alkoholfüggőség kezeléséről, van, aki szerint a teljes absztinencia a megoldás, mások szerint az alkoholistát meg kell tanítani mértékkel inni. Korábbi kutatások már rávilágítottak, hogy a kezelés során a siker szempontjából döntő fontosságú az, hogy a beteg és a gondozója azonos állásponton legyen, azt azonban eddig még nem vizsgálták, hogy vajon a fenti két megközelítés közül melyik bizonyul hosszú távon hatásosabbnak.
A mostani vizsgálat során több mint kétszáz felnőttet kísértek figyelemmel 2,5 évvel a kezelésük megkezdését követően, és az eredmények azt mutatták, hogy a gyógyulás szempontjából nem az volt a leglényegesebb, hogy a beteg és a gondozója egy véleményen voltak-e a kezelés mikéntjét illetően, sokkal inkább az számított, hogy valaki a teljes absztinencia mellett döntött-e, vagy csupán moderálni kívánta az alkoholfogyasztását. Előbbiek jóval sikeresebbnek bizonyultak, mint az utóbbiak.
Amint arról Kristina Berglund, az egyetem Pszichológia Tanszékének munkatársa beszámolt, azok közül, akik gondozójukkal egyetértésben úgy döntöttek, hogy teljesen felhagynak az alkoholfogyasztással, 90 százalék a kutatás végén is még teljesen józan volt, míg azok közül, akik – szintén a gondozójukkal egyetértésben – csupán az alkoholfogyasztás mérséklését tűzték ki célul, csupán 50 százaléknak sikerült ezt ténylegesen megvalósítania.
Kristina Berglund úgy véli, a kutatás egyértelműen alátámasztja, hogy függetlenül attól, egy véleményen van-e a kezelés módját illetően az alkoholfüggő és a gondozója, a gyógyulásra akkor lesz igazán nagy az esély, ha a páciens a teljes absztinenciát választja.
