A LDL-C ismert tényező a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásában. Vérszintjének sztatin hatóanyagú gyógyszerek általi csökkentése széles körben elfogadott hatékony terápiás módszer, míg az egyéb koleszterincsökkentők hatékonysága nem tisztázott. Marc S. Sabatine a Bostoni Brigham and Women’s Hospital, Harvard Medical School professzorának és munkatársainak elemzése, amely a JAMA folyóiratban jelent meg, épp ezt vizsgálta.
A szakemberek által áttekintett, mindösszesen 49 vizsgálatban 312 175 fő vett részt, közülük 39 645 súlyos cardiovascularis eseményt élt át, és az LDL-C csökkentésére 9 különböző terápiában részesültek.
A kezelési módszereket 4 csoportra osztották:
(1) a sztatinok;
(2) non-sztatin terápiák, melyek az LDL receptor expressziót fokozzák (diéta, epesavkötők, ileum bypass, és ezetimib);
(3) olyan beavatkozások, amelyek nem LDL receptor expresszió fokozás révén csökkentik az LDL-C szintek (fibrátok, niacin, koleszterol-észter transzfer protein [CETP] inhibitorok);
(4) PCSK9 inhibitorok, amelyek fokozzák az LDL-C clearancet az LDL-receptorokon, kardiovaszkuláris rizikócsökkentésükről nem történt még külön vizsgálat.
Hasonló összefüggés volt megfigyelhető az LDL-C csökkentés és az LDL receptor expressziójának fokozása és a kardiovaszkuláris események előfordulása (akut szívinfarktus vagy más akut koronária szindróma, koronária revaszkularizáció, vagy stroke) között. Minden 1mmol / l (39 mg / dl) csökkenés a vér LDL-C szintjében, 23%-os relatív csökkenést eredményezett a súlyos szív-érrendszeri történések kockázatában.
A betegcsoportban az elsőként választandó kezelést továbbra is a sztatinok szolgálják – jó mellékhatásprofiljuk, bizonyított klinikai előnyük és kedvező áruk miatt; ezek mellett pedig a fent vizsgált egyéb módszerek jó kiegészítő terápiás lehetőséget biztosíthatnak.
