A szakemberek megállapították, hogy az egerek lefekvés előtt két órával szívesebben isznak vizet, mint korábban, ugyanakkor nem tudták megmagyarázni, hogy mi lehet ennek az oka. A kutatás során 12 egeret akadályoztak meg abban, hogy lefekvés előtt vízhez jussanak. Kiderült, hogy az állatok ennek következtében súlyosan ki voltak száradva, amikor felébredtek. A kutatók ebből arra következtettek, hogy a rágcsálók ösztönösen tudják, hogy alvás közben kiszáradhatnak, és ettől védik magukat a pihenést megelőző bőséges folyadékbevitellel.
A tudósok ugyanakkor arra is kíváncsiak voltak, hogy mi az a mechanizmus, ami megsúgja a szervezetnek, hogy lefekvés előtt többet kell inni. Vajon itt az agy „hidratációs szenzora”, amely a szomjúságot észleli, kommunikál az agynak azzal a területével, amely a belső órát vezérli, amely megsúgja, mikor feküdjünk le, és mikor kell felébredni?
Kiderült, hogy amikor az egerek agyának belső óráért felelős régióját elektromosan ingerelték, a vazopresszin nevű hormon kezdett el termelődni, amely az agynak ugyanebben a régiójában termelődik. Ez a vazopresszin az, amely a szomjúságérzethez köthető agysejteket aktiválta, így az állatok érezték, hogy inniuk kell.
A quebeci McGill University munkatársai szerint egyelőre további vizsgálatokat igényel annak feltérképezése, hogy embereknél hogyan működik ugyanez a jelenség.
