„Az emberek különböznek a testzsír eloszlásában – abban az esetben, amikor a zsírtömeg nagy része a has területére lokalizálódik, abdominális elhízásról beszélünk” – magyrázza Sekar Kathiresan, a MGH Center for Genomic Medicine igazgatója, a Harvard Medical School docense, a JAMA folyóirat vezető szerzője. „Az abdominális obezitást már korábban összefüggésbe hozták bizonyos szívbetegségek és anyagcsere betegségek kialakulásával, de az ok-okozati összefüggés tisztázatlan volt. Tanulmányunkban megvizsgáltuk, hogy vajon a hasi elhízásra hajlamosító genetikai háttér, összefüggésbe hozható-e a 2. típusú cukorbetegség és a szívkoszorúér-betegség kialakulásának kockázatával. A válasz egyértelműen „igen”.”
Bár korábbi tanulmányok is rávilágítottak az összefüggésre, eddig nem sikerült kizárni az életmódbeli tényezőket- mint például a táplálkozást, a dohányzást és a testmozgás hiányát. A jelenlegi vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy a testalkat valóban növelheti- e a kardiometabolikus kockázatot.
A kutatók 48 olyan génvariánst vettek figyelembe a kutatás során, melyek befolyásolják, a derék-csípő hányadost. Ezek megléte esetén, a testtömeg-indexszel korrigálva egy genetikai kockázati pontszámot kaptak a vizsgálatban résztvevők. A brit Biobankkal együtt dolgozva keresték a válaszokat a fenti kérdésekre.
Az eredmények egyértelműen azt mutatták, hogy a hasi elhízásra hajlamosító genetika jelentősen növeli a 2. típusú cukorbetegség és a szívkoszorúér-betegség előfordulását, valamint növeli a vérzsír, vércukor és a szisztolés vérnyomás értékeit. Nem találtak összefüggést a genetikai kockázati pontszám és életmódbeli tényezők között.
Connor Emdin, a tanulmány vezető szerzője elmondta: „ A jövőben, a zsíreloszlást módosító gyógyszerek fejlesztése segíthet megelőzni ezeknek a betegségeknek a kialakulását.”
Forrás: Medipress - Foto: Pixabay
