A szomorú zenét hallgató emberek nem csak szomorúságot élnek át zenehallgatás során, hanem egyúttal rendkívüli módon élvezetes is számukra az élmény. Korábban már számos kutatás vizsgálta ezt az érdekes paradoxont, és felfedezték, hogy ennek oka a dalszövegben, a memóriában és az ezekhez kapcsolódó hangulatban rejlik.
Felmerült, hogy a szöveg az, ami vigaszt nyújt ezekben az esetekben, ugyanakkor kiderült, hogy a hallgató számára ismeretlen instrumentális zene is válthat ki ilyen érzéseket: könnyeket éppúgy, mint erős, pozitív érzelmeket.
A Frontiers on Psychology című szaklapban publikált anyag szerint a szomorú zene általi élvezetnek semmi köze nincs a szomorúsághoz: inkább a meghatottságról szól. Az, hogy mennyire intenzíven reagálunk egy-egy ilyen zenére, az pedig attól függ, hogy mennyire vagyunk empatikusak.
A kutatásban 102 résztvevő, 20-67 évesek vettek részt, 65 volt közülük nő. A felmérés során szenzorok segítségével követték le a szakemberek az érzelmeket, majd pontozták ezek intenzitását. Kiderült, hogy az ismeretlen instrumentális zenére három reakció létezik: pihentető szomorúság, megindító szomorúság és ideges szomorúság.
Az előbbi kellemes, nyugodt érzés, az ideges szomorúság szorongással járhat, míg a meghatottság egészen felemelő érzés, amelyre a komoly empátiás készséggel rendelkezők képesek a leginkább.
