Miért torkollnak a vészhelyzetek, mint például egy épület evakuálása olyan gyakran tömegkatasztrófába? Melyek egy épületnek az evakuálás szempontjából leggyengébb pontjai? A kérdések jellegéből adódóan nehéz lenne a valóságban tanulmányozni ezeket, így a kutatócsoport egy 3D-s virtuális valóságban tett ki vészhelyzetnek 36 jelentkezőt, akik egy-egy avatart irányítottak a feladatok során.
A tanulmányban résztvevők a virtuális környezetben a valósághoz hasonló viselkedést mutattak. Feladatuk volt többek között, hogy egy keskeny folyosón menjenek keresztül anélkül, hogy mások avatarába ütköznek. A virtuális valóságban mutatott elkerülési stratégia megegyezett a valóságban megfigyelt tapasztalatokkal: a résztvevők 95 %-a jobb kéz felől kerüli ki a másikat, ami megegyezik egy korábban európaiak körében végzett tanulmánnyal, miszerint ösztönösen jobb felől sétálunk el egymás mellett. Mehdi Moussaïd, kutató szerint ezek alapján lehetőség nyílt a vészhelyzetek modellezésére, amire a valóságban nem lenne lehetőség különböző etikai és biztonsági okokból.
A kutatásban vészhelyzet szimulációja történt egy épületben, aminek 4 vészkijáratából egy volt használható. Legtöbben nem tudták, melyik a helyes kijárat, azonban egy-két játékosnak a számítógépén megjelent egy nyíl, mely a helyes irányba terelte őket. A résztvevők tudták, hogy néhányan tisztában vannak a helyes kijárattal, azonban nem tudták, hogy melyek ezek a játékosok. A résztvevőknek 50 mp alatt kellett kijutniuk az épületből, amit ha túlléptek, jelentős pontveszteséget szenvedtek. A pontokért a szituáció után pénzbeli juttatásokat kaptak, illetve tovább fokozva a stresszt gyér volt a világítás, villogó piros fény és tűz vette körül őket a játék során.
A kutatás szerint a legveszélyesebb zóna az, ahol döntést kell hozni, vagy ahol útszűkület miatt torlódás lép fel, de a legveszélyesebb, mikor a résztvevőnek meg kell fordulnia és a tömeggel szemben kell mennie. A kutatók a csoport dinamikáját is elemezték. Ezek alapján az egyént jobban befolyásolja nagy stresszhatás alatt, hogy hova megy a csoport, mit csinál, milyen hangulat uralkodik el, mint nyugodt szituációban. Így könnyebben követi a nagy tömeget egy-egy ember, s könnyen torlódás alakulhat ki, ami túlzsúfoltsághoz vezethet.
Mehdi Moussaïd szerint az emberi viselkedés megfelel virtuális körülmények között a valósnak, így ez egy ígéretes eszköz viselkedési tanulmányok folytatásához. A jövőben várostervezők, építészek segítségére lehet evakuációs tervek teszteléséhez.
